(a bejegyzés alján található a kettő letölthető pdf dokumentum)
A gazdasági válságoknak általában sok-sok tanulsága van, melyek elemzése a következő években folyamatos munkát ad minden bizonnyal az elemzőknek és kutatóknak. Nincs ez másképp a legutóbbi, 2008-2009 évek esetében sem. A mi szakmánk területén a kulturális turizmusról bizonyosodott be, hogy nagy recesszió-tűrő képessége van – a Hotel & Resort Insider cikkírója szerint . Azzal inkább külön írásban érdemes foglalkozni, hogy ez pontosan milyen változást jelent a célcsoportok esetében, mennyiben befolyásolta gondolkodásukat és utazási szokásaikat a gazdasági visszaesés, mivel ez egy nagyon izgalmas és összetett téma.
Az Európai Bizottság is foglalkozik időről időre a turizmus kérdésével, hiszen az EU szintjén a GDP 8%-a származik belőle, több tíz millió állampolgárának megélhetését biztosítja az ágazat, ráadásul most még Európa piacvezető a turistaérkezések terén, igaz évről évre csökkenő mértékben. Nem titok, hogy a kontinens versenyképesség a turizmusban is érzékelhetően csökken, ami szintén a stratégiai gondolkodást, az erről szóló párbeszéd megindulását és felgyorsítását igényli. Nem meglepő módon az utóbbi években napvilágot látott publikációk és tanulmányok sorra azt erősítik meg, hogy Európa jelenlegi pozícióját, egyedi arculatát a kulturális turizmus fejlesztése révén erősítheti meg. Nem véletlen, hogy komoly lépések történtek az utóbbi években például az európai kulturális utak fejlesztése terén is.
Érdemes tehát mindenképp továbbgondolni, hogy ha a kulturális turizmust kitörési pontnak tekintik Európa szerte, hogyan tudna Magyarország is ebből profitálni? Hogyan kéne gondolkozni, mit kéne és lehetne csinálni? A gazdasági összefüggésekre és előnyökre itt nem térek ki, inkább egy konkrét ötletet osztanék meg, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy minél többen gondolják tovább és induljon el érdemi párbeszéd a megvalósításról.
Maga az ötlet alig több mint fél éves és annak köszönhető, hogy volt szerencsém részt venni a Kulturális stratégia kidolgozása érdekében szervezett műhelymunkában. Tapasztalnom kellett, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek a kulturális területen dolgozók, mint mi a turizmusban, mégis csak nagyon nehezen értjük egymás nyelvét – ha be is indul netán a párbeszéd. Ezen változtatni csak úgy lehet, ha vannak olyan feladatok, projektek, melyek feltételezik az egymással való szóértést. A közös munka az, ami a leggyakrabban és a leggyorsabban összehozza az embereket. Azon gondolkoztam, hogy mi lehet az, ami megmozgatja a helyi közösséget, együttműködésre készteti az adott település és térség különböző érdekcsoportjait, identitáserősítő szerepe van és egyben gazdaságélénkítő hatása is. S nem utolsó sorban még térségi, vagy települési marketing szempontból is egy remek imázsépítő. Egy esély arra, hogy minden magára és hagyományaira, múltjára és jelenére büszke város bekerüljön a figyelem középpontjába.
Ahogy sorra vettem a lehetőségeket, úgy erősödött meg bennem egyre jobban, hogy egy színvonalas, több hónapos rendezvénysorozat a megoldás. Ha Európának lehet évente több kulturális fővárosa, a Balatonról nem is beszélve, akkor miért ne lehetne ezt a címet határainkon belül is folyamatosan megversenyeztetni, s ezzel bemutatkozási és üzleti lehetőséget biztosítani a színvonalas programtervvel induló jelölteknek?
Így hát egyelőre a “Magyarország kulturális fővárosa” címet kapta az elképzelés, melynek lényege, hogy Budapestet kivéve minden település és térség összeállíthatja rendezvénysorozatát az előírt tartalmi megkötések szerint és pályázhat a rendezési jogra. Minden évben augusztus 20-tól 90 napig zajlik majd a változatos zenei, képző- és iparművészeti, tudományos eseményekből összeállított műsorfolyam, amire legalább 20 hónap felkészülési idő van. Így például az utazásszervezőknek is maradna arra idejük, hogy be tudják illeszteni programajánlataikba az adott eseményt. Minden pályázó egy rövid bemutatkozó anyagot is összeállít, ami különböző médiacsatornákon kerül levetítésre. A bíráló bizottság 13 tagja a művészeti és tudományos élet prominenseiből, turisztikai szervezetek által delegált szakemberekből áll, s a pártatlanságot a szigorú értékelési szempontrendszer mellett az is biztosítja, hogy a legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot nem veszik figyelembe.
Mindenkit bíztatok, hogy engedje szabadon fantáziáját és ötleteljünk együtt annak érdekében, hogy egy igazán ütős rendezvénysorozatot indulhasson el. A kulturális élet és a turizmus szereplőinek együttműködésében kedvenc példám a Bodensee turizmusáért felelős, négy országot átfogó desztináció menedzsment szervezet, mely 2010-ben elindította az idén induló és 2018-ig tartó, a Konstanzi zsinat 600 éves jubileumára épülő eseménysorozat szervezését. 2010. novemberében prezentálták először a jubileumi évekre vonatkozó elképzeléseiket tagjaiknak, döntéshozóiknak és az érintett területek szakembereinek. Már öt-tíz évvel a hivatalos megnyitó előtt megvolt az a gondolati keretrendszer, melynek megtöltésében mindenki segítségére számítottak. És ma bárki megnézheti az eredményt a www.konstanz-tourismus.de oldalon. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy könnyű nekik, mert biztos nem küzdenek a mieinkhez hasonló forráshiánnyal, hadd óvjam magunkat a túlzott leegyszerűsítésektől. Nyilván könnyebb Európa vezető gazdasági hatalmainak településein városmarketinggel foglalkozni, kulturális intézményeket vezetni. De ötletek és kreativitás nélkül ott sem születik sikertörténet.
Meggyőződésem, hogy a jó ötletek inspirálóan hatnak, s ha az emberek tudnak egy közös cél érdekében együtt gondolkodni és cselekdeni, az anyagi problémákra már könnyen találnak megoldást. Remélem a letölthető anyag elolvasása többeket sarkall továbbgondolásra, melynek részleteit, végeredményét megosztják velem ezen az oldalon.
A letölthető dokumentumok:
Magyarország Kulturális Fővárosa (terv-vázlat)
Konstanz, Bodensee
Előre is köszönöm az őszinte véleményeket és a bizalmat,
Holczer Ágnes
